Lépcsőfokok

Közel fél éve, hogy utoljára írtam... azóta nagyon sok minden történt piciny életemben. Az egyik legkiemelkedőbb - legalábbis számomra - megtanultam húzódzkodni!!! :) Nagyon sokat nyigtam miatta (amit leginkább csak a párom hallott). Szégyennek éreztem, hogy nem tudom felemelni a saját testem a két karommal - elvégre gyerekkoromban én is rengetegszer másztam/lógtam a fán - de beérett a kemény munka. Egyik reggel beálltam a rúd alá, pontosabban október 26-án és azt mondtam magamba, nah most megpróbálom.. és láss csodát sikerült csinálni egy Chin up-ot! Pár perc elteltével ismételten sikerült, egyszerűen nem hittem el! Egy év kemény rákészülés és megtörtént, elértem az egyik célom az edzésben! Aztán ez hozta magával szépen a többit is, november 1-én már Basic Pull Up-ot is tudtam, november 4-én hozzátehettem a Close Chin Up-ot! Sokat küzdöttem érte, szóval büszkén veregetem a vállam :)
A kajálásban is lassan, de biztosan haladok. Napi 2X étkezem, persze mindenki azt mondja és mindenhol csak azt olvasom, hogy napi 5 és akkor is csak keveset. Én akárhogy próbáltam ezt a többszöri, de kevés étkezést csak hízást tapasztaltam magamon, plusz folyamatosan gyötört a nassolhatnék. De ez a bőséges reggeli és főtt ételes ebéd, ami délutáni órára esik tökéletesen bevált. Csak az első hét volt nehéz míg átszokott a testem, azóta semmi gondom. Bár van, hogy néha hosszúra nyúlik a nap akkor természetesen nem koplalok bemegy a gyümölcs vagy egy pici adag ebédféle. De unalmamba már nem eszek, nassolok, ami szintén pozitív. Mivel egyre hidegebbek a napok s éjszakák előkerült a tea. Ennek köszönhetően javult a folyadékfogyasztásom is :) Ezzel mindig örök háborúban álltam :D
A hónapban beruházok egy szuper fehérjére is. Nincs benne se cukor, se szénhidrát és 91%-os fehérje tartalma van. Igen biztatóan hangzik, hogy nincs tele szeméttel. Sajnos a korábbi elég kevés fehérjét tartalmazott, így nem is hozta a várt hatást. Akkori döntésemnél nem voltam elég körültekintő és tájékozott a témában és hittem a reklámoknak. Később jövök is egy személyes értékeléssel mennyire segített a fogyásban/fejlődésben ez az új fehérje :)
Lássuk csak mi minden történt még? Rászántam magam a hajfestésre. Kipróbáltam a  L’Oréal Casting Crème Gloss termékét. Nagyon meg vagyok vele elégedve, tökéletesen befogta a hajam, és bár 28 hajmosást írtak neki, de közel 10 után se látom, hogy kopott volna, ugyanolyan intenzív és életteli színe van :) A balzsamja meg egyszerűen álom! Szóval ez nagyon bejött. A másik nagy átváltozásom, hogy új szemüvegem lett. "Eldobtam" a régi klasszikust és beújítottam a mostanság divatba jött dizájnra. Merészebbnek érzem magam vele, és sokat dobott az arcomon is. Legalábbis, ahogy én látom magam a tükörben :P Bár a visszajelzések nagy többsége is elismerő.
Cicám is megélte nálam az 1. életévét, pár wc papír, szatyor, újságpapír bánja, de egye fene elvégre ő a főnök vagy mi :D

Rég volt... talán igaz se volt...

Ahogy a cím is jelzi régen jártam e felületen. Rengeteg minden történt velem másfél év alatt. Örömködtem, sírtam, nevettem, ahogy az minden ember életében lenni szokott. Leginkább az edzés az ami szembetűnik számomra az eltelt időt nézve. Sajnos az év vége fele abbahagytam a thai boxot, részben időhiány miatt részben anyagiak miatt. Kicsit bántam, de bármikor újrakezdhető és ha sikerül beszereznem valami zsákot hazára üres óráimban elütögethetem. :) A box vége előtt párhuzamosan elkezdtem járni konditerembe. Rám is hatással voltak a facebook képdömpingjei, súly meg súly és csak a súly. Megnéztem kipróbáltam és ott is hagytam közel 5 hónap után. A kondival kapcsolatban beigazolódott az, amitől féltem, elkezdtem puffadni, ahogy a legtöbb "csoda" ott bent. Persze ezen idő alatt fejlődtem, mert a kezdeti egykezes 2-3 kilótól eljutottam a 6-8 kilókig, illetve guggolni is már rúdra pakolt 10-15 kilóval ment, sőt fekve nyomásból is ment 3x10-es széria felpakolt 5 kilóval+rúd. De sajnos a kondigépek nem hozták azt a dolgot amit vártam volna. Ezért ott is hagytam egyik napról a másikra. Pár pozitív dolog azért van benne. Például a guggolás akár erőkereten, akár simán, vagy a felhúzás. Saját véleményem szerint minden gép kuka és ha súly akkor kettlebell. Persze, aki ott érzi jól magát hát hajrá. Idén február közepén távoztam a gymből és kezdtem újra elölről, tehát itthon. Párom inspirálására a Fegyencedzés helyett elkezdtem a Madbarz-t. Nagyon szeretem, mert minden le van írva, hogy egy körben miből mennyit kell teljesíteni és időhöz is van kötve. Ezért mindig tudom mérni a teljesítményem, plusz szépen szétosztja a gyakorlatokat, csak egy izom csoportra vagy akár teljes testedzésre is. Emellett még megy a kettlebell is, amihez találtam egy nagyon jó kis channelt. És hogy a kardió se maradjon ki, ha már zsírt is szeretnék égetni, arra pedig az Insanity-t használom. Időközbe beszereztem egy ajtófélfára akasztható húzódzkodót és páromtól is kaptam egy nagyobb kettlebellt, szóval szépen haladok előre. Hetekben elkezdtem reggel-este edzeni, bár néha nem megy a hajnali kelés, de igyekszem! Magamon nem látom a változást, ezért muszáj hagyatkoznom mások "látására". :D Talán egy két kép amin észreveszem már én is, hogy anyás vékonyabb itt, formásabb ott, izom wow. :)
2014 februárjában sajnos a lakótársam kiköltözött, és teljesen itt hagyta a várost. Nem is kértem utána magam mellé senkit se. Egyedül a magam kis megszokott tempójában éltem a kis életem. Aztán jött az év vége, karácsony szilveszter tesómmal fent Pesten, hát az valami fantasztikus volt. Nem tudom megmondani mi az, ami vonz Pestben, talán, hogy ott születtem, vagy számomra olyan elérhetetlen, hogy ott lakjak (valami mindig keresztbe húzta a számításaim). Bármi is legyen az elég erős :D 2015 januárban meg is jelentek anyumék az albimba és lehoztak két cicát. Az egyik természetesen nálam maradt, így már nem vagyok egyedül és takarítani se felejtek el hetente. :) Ő is boldog nyávogásban gazdag cica életet él, én is boldog vagyok, mindenki boldog. A munka is halad, bár mostanában igen csak megterhelő az egész. Lassan kezdem elfogadni a gyerekkoromban sokat hallott mondatot: "Addig jó, míg gyerek vagy."
Az edzés mellett szedek vitaminokat (omega3-t, nőknek szánt multivitamint, tőzegáfonyát), edzés előtti gyorsítót (teljesítményfokozó), ami tartalmaz L-karnitin-t, plusz fehérjét is iszom néha. A kajára is próbálok odafigyelni, de nincs akkora akarat erőm, hogy lemondjak egy-egy finom falatról. A gyümölcs zöldség már többet szerepel az étrendemben, mint eddig és a folyadékbevitelem is javult, de a nasi, csoki aaaahh... még kötődünk egymáshoz. Simogatja a lelkem a nehéz napokon. :)
És így a margóra még egy sor.. ma már edzettél? :)

The beginning...

Új év, vele együtt új célok. Új albimba sikerült beszerezni egy csudaszép szekrényt. Kalandos kis útja volt, hisz Soroksárról hoztuk Szegedig. Aztán apummal összeszereltük. Vicces kör volt, de kész barkácsolónak éreztem magam. Az ajtófogantyúkat mind én szereltem. :P Mondjuk a fiók ragasztást ráhagytam apura. Anyu pedig finom húslevessel kedveskedett. Aztán pár nap ittlét után hazaindultak. Magamra hagyva minket lakótársammal, akivel belevetettük magunkat az évbe.
Az egyik hatalmas előrelépésem az évben a kanapé nyomás ellen harcol. Újra elkezdtem edzeni, sőt elindultam a küzdősportok útján is. Beszereztem életem első kettlebellét és lakótársammal elmentünk megnézni egy thai box edzést, ahová később be is iratkoztunk. Már túl vagyok a negyedik órán és még mindig nagyon tetszik. Imádok ütögetni. :) Bár a védekezéssel még vannak gondjaim, ma be is kaptam egy szép jobb egyenest a hasamba, amitől úgy beszorult a levegő, hogy le kellett feküdnöm a földre. :) De ment az adok-kapok! És ha profi nem is leszek, már az jó, hogy elkezdtem. A lényeg, hogy meg tudjam védeni magam bárhol, bármikor. Úszni is eljárunk lakótársammal. Első kimozdulásunkkor úsztam is 10 hossz mellet, hát így két év kihagyott uszoda után kemény volt. Utolsó két körbe azt hittem víz alá bukok és segítségért kiáltok az izmos kis edzőnek, de erőt vettem magamon és csak megcsináltam, bár már nem volt olyan szép szabályos. De frissen, fitten az új évet. :) A kajáról még kicsit nehezen mondok le, de mai nappal elkezdtem egy fehér liszt mentes diétát. Aztán lesz, ami lesz. Az a baj nagyon szeretem a pocakom etetni mindenféle földi jóval. És igen...a csokit azt nagyon szereti. :) A másik nagy előrelépés, főleg számomra a pozitív gondolkodás, a megteszek érte bármit, hogy elérjem dolog. Nehéz az átállás, de igyekszem ebben is. És próbálom nem minden nap lesni magam a tükörben, hogy változtam e valamit.
Végre helyreraktam magamban dolgokat. Van munkám is, ami tök jó. És nagyon jó fejek a munkatársak. Voltam velük inni is, pedig az nálam nagyon nem szokás! :) Sok új embert ismertem meg. Így egyáltalán nem mondanám unalmasnak az életem. Nagyon élvezem és igyekszem így tartani mindent az évben. :)

Elkezdődött

Lassan vége a szeptembernek, de mostanra állt össze minden a fejemben a sulival kapcsolatban. Sok gyakszim van az idén és azt kell, hogy mondjam mindegyik nagyon tetszik. Az egyiken a római vallással és velejáróival foglalkozunk, de a tanár megemlít különböző nem pont témába vágó neves szerzőket, akik munkája a mai napig megállja a helyét. Az egyik Cicero munkája a politikáról. Fontolgatom, hogy elolvasom, mert elmondása szerint a mostani nagyfőnökök odafent ugyanezen fogásokat alkalmazzák a tökéletes megtévesztéshez. Azért is érdekel ennyire, mert másik gyakszimon a pedagógia kérdéseivel foglalkozunk és hetente felmerülnek a nagy változások az oktatásban és azok következményei.
Bevallom nem igazán olvastam híreket ezelőtt. Maximum televízió műsorairól vagy pletyka, divat stb. körben. És most, hogy politikával átitatott szövegek kerülnek a kezembe napról - napra jobban elképedek. Valami nagyon fura "uralkodunk a népen" dolog keríti hatalmába a földünket. Persze minden politika valahol erre épül, de a mi "főnökeink" pofátlanul előttünk, nyíltan csinálják. És mi csak tűrünk nem csinálunk semmit. Persze háborgunk, téma az ebéd közben, a kocsmában, a baráti összejövetel során, ahol a beszélgetés egy mélyebb részbe ér, de igazából neeeeem csinálunk SEMMIT! Kicsit elkeserítő. És hiába jön jövőre a választás...sajnos a következő párt se lesz jobb.
Gyakszikhoz visszatérve van egy paleográfia órám, ahol régi 17. századi leveleket próbálunk olvasni több - kevesebb sikerrel. 2 héttel ezelőtt álmomban se gondoltam volna, hogy én ezeket valaha érteni fogom:) Hogy lássátok milyen is megosztok veletek egy már megfejtett levelet, aztán lehet agyalni, próbálkozni, puskázni;)

"Simulj szerelmes szívvel a Tiszához"

Már három hete a Tiszánál vagyok...valahogy mellette minden más. Mindig is nagy hatással volt rám. Megtölt pozitív érzésekkel, gondolatokkal és megszabadít a leláncoló negatív zajoktól, eszmefuttatásoktól, amik néha túlságosan is belém vájják fogukat, de a folyó mellett....hihetetlen de elég csak ránéznem már kitisztul az elmém és mikor leülök mellé, a közelébe az egyszerűen....képtelenség; máris messze járok. Tiszta fej, tiszta szív és csak én meg ő. 

Visszaemlékezések...

Lassan egy éve, hogy utoljára nyomokat hagytam ezen az oldalon. Ez idő alatt rengeteg dolog történt velem. Az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb, hogy a találkozás a szerény személlyel lassan, de egész biztosan állandóvá vált!:) Mára már olyannyira, hogy a következő egyetemi évemet vele egy háztartásban kezdem, töltöm, élem. :) Idén ha minden jól megy egy újabb kemény fedeles oklevéllel gazdagíthatom magamat. Hála a sok pozitív történésnek az életemben a tanulás is fontosabbá, könnyebbé vált. Legalábbis az elmúlt tanév vizsgái erről tanúskodnak:P
Sajnos az idei nyár nem tette lehetővé, hogy a tavalyi fantasztikus balatoni bohóckodást megismételjem, de sokat jártam ki a strandra sógornőmmel és unokahúgommal. Többnyire mi csak pletyiztünk, napoztunk...pletyiztünk:P Még év elején elkezdtem edzeni. Hát először kemény egy hónapig bírtam...aztán rám tört a lustaság:S Aztán jó párszor újra kezdtem és feladtam. De most pár napja újra elkezdtem és próbálom ütni vágni magam, hogy ez így is maradjon. Mert az igazat megvallva, nehezen veszem rá magamat, de közbe és utána fantasztikusan érzem magam! Sokkal több energiám van, jó érzés azt mondani, hogy igen megcsináltam, feltöltődök és frissítőbb is az edzés után a fürdés ebben a nagy melegben:)
Márciusban elkészült a tetkóm, aminek nagyon örülök. Úgy érzem kiegészültem általa, és igazán büszke vagyok rá. Már ha ilyet lehet mondani. Az első gondolat ami megfogalmazódott bennem elkészülte után: "Ami nem öl meg, az megerősít". És valóban...igaz:)

Udvari "bolond"

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy balatoni nyár. Keddi indulással és hétfői érkezéssel, amolyan országos átutazással. :)
Indulásnál kisebb némajátékot figyeltem meg apámtól, ahogy óvatosságra int a vízben. Biztos fantasztikus lehetett, hisz nézőközönség is akadt szép számmal. Tapsot persze nem kapott. Az út hosszúnak tűnt az izgatottságtól, de negyed óra késéssel sikerült is megérkeznem. Kedves játékostársam, aki volt oly szíves és meglepett szerény személyével késésemet eme kedves jelzővel illette: igazi nő. Hát kár, hogy nem rajtam múlott, így valahogy elveszik ez az érzés, hogy véééégre. Nem marad a kislány. :) Az út további részét már autóval tettem meg. Tesómtól elkunyerált könyvbe belemélyedve csak ritkán pillantottam ki az ablakon. Kicsit fura volt látni, hogy balra van a Balaton, nem pedig jobbra. Új élmény volt, hisz mindig a déli parton szálltam meg. Az érkezés után birtokba vettük a faházikónkat. 17-es volt. Most még nem tudom milyen jelentéssel bír, de biztos vagyok benne, hogy ez egy fontos dolog. :) Pakolás, röpke ismerkedés és csobbanás. Megvettük a heti jegyet, ami számomra fantasztikus könyvjelzőként debütált. És akkor Balaton. Utoljára két éve lépkedtem bele, de most megint fura volt érezni az iszap lágy, simogató ölelését. Nem is fúúúúj. Ahol nem volt letaposva, hanem valós kinézetében tornyosult egymásra és belesüppedt a lábam onnantól kezdve nem is mertem letenni, mert fúj de gusztustalan és hideg...brrr. Szóval megvolt a kezdeti szépség. :) Az összes kajáldában ettem, de legeslegjobban a nutellás palacsinta és a gyros jött be. Igen nutellás palacsinta. Körülbelül úgy néztem ki minden evésénél, mint valami gyerek, aki most eszik először palacsintát és nem tudja, hogy fogja. Elől-hátul kifolyt a lényeg, még szerencse, hogy volt papírtálcám! De nem gond az ívet így is kaptam. :P Hétfő kivételével minden nap lelkesen kijártam a partra. Hol egyedül, hol a nagy társasággal. Nah igen a társaság. Első nap már az egyik távolabbi háznál ültünk össze. Hallgattam a tavalyi "rémtörténeteket". Mivel nem túlságosan tudtam hozzászólni, és a felcsendülő nevek sokaságát sem tudtam hova tenni lóhere vadászatba kezdtem a testem körül. Szomorúan nyugtáztam, hogy ez most sem sikerült, aztán félrepillantva mégis. Igen...ottan volt egy négylevelű lóhere. Kicsit lyukas, kicsit tépett, de az első és az enyém! :)
Esténként a társaság leült kártyázni. Megtanultam rikikizni, römizni és ennek mocskos mód megváltoztatott rablóját is elsajátítottam. Sőt pasziánszozni is, ami abszolút különbözik a számítógépen megtalálható névrokonától! Belefolytam a pszichológiai játékukba is. Gyilkos volt a neve, és jó kis beszélőke kell hozzá. De annyira árulkodó volt egyes emberek viselkedése. Minden egyes körben az arcokat pásztáztam és mindig eltaláltam ki a gyilkos. Az egyik túl nyugodt volt az eddigi állapotához képest, a másik túl sokat nevetett, a harmadik kajánul vigyorgott. És igen lehet a piára fogni, de NEM! :)
Persze 2012 augusztusa, nem felejthető el az sem, hogy Olimpia! Együtt örültünk és szurkoltunk. Néha még a strandon is leültünk tv-t nézni.
Szerencsére fantasztikus időt fogtunk ki tesómmal, így mindig verőfényes napsütésben lazulhattam. Bár egyszer volt egy esős nap. Az eső nem tartott sokáig, amolyan nyári zápor szerű, de persze kedves kollégával a vízben kötöttünk ki. Az egyik fürdős délután motorra is pattantam. Akkor még nem tudtam mire vállalkozok, hisz életemben nem ültem rajta. Valahogy 10 éves korom környékén pattantam rá egy robogóra és mentem vele 600 métert valaki háta mögött, de akkor úgy éreztem ez túlságosan imbolygó maradok a négy keréken. De akkor valahogy nagyon akartam. Meg is kaptam hozzá a felszerelést és az okítást élőben és telefonon is. Cipőcske, térdvédő, külön gerincvédő, dzseki, kezes és sisak. Persze a nadrág nem jött rám, hisz alapból szélesebb a csípőm, mint szerencsétlen tulajának, de nem is ez volt a lényeg. A motor mellett álltam. Nagyon dobogott a szívem. Nem tudom, hogy a félelemtől e inkább vagy az izgatottságtól. Persze tesómról lerítt, hogy nem igazán örül a dolognak. Nah és akkor motorra. Elmondta a srác az instrukciókat, hogy kapaszkodjak a motorba illetve majd belé. Indulás előtt pár perccel mikor már a motor ülése simogatta a seggem a félelem eluralkodott. Nem hittem el, hogy képes voltam belemenni, úristen ez nem én vagyok, de valahogy mégis ott legbelül vonzott valami, hogy erre szükségem van. Szóval esélyem sem volt leszállni már indultunk is. Hatalmas ürességet éreztem a hasamban. Megszűnt kész nincsen. Megszoktam a tempót megtaláltam! :) Írhatnám le így is. Aztán megálltunk főútra kanyarodás, gázt neki. Ismételten nem éreztem semmit sehol. A testem bizsergett úgy éreztem elgyengülök és leszállok a motorról. Levegő után próbáltam kapkodni, de nem éreztem a tüdőmet se. A kezem a tankról közben átvándorolt a srác derekára, majd elmodntam egy Miatyánkot. Iszonyatosan hosszú volt az út. Mikor beértünk a városba a srác mondta nyugodtan hátradőlhetek. Persze nem igazán mertem. Megvolt a pénzfelvétel a tescos bevásárlás. A leöltözés és a felöltözés is. És a fúúú de meleg van megrohadok ebben a szerkóban érzés is. Persze az áriemberrel, - ugyanis így neveztük - nagyon vagányak voltunk bevásárlás közben. Nah de újra motoron. Ami fél órának tűnt városba az kb. 5 perc volt vissza. Mikor újra felszálltam, mintha kicseréltek volna. Már nem az voltam, aki. Városban végig hátradőlve, lazán nézelődve. Srác is észrevette biztosabban ülök, így kicsit odalépett neki. 127 volt, amit kifigyeltem nála a monitoron, nem volt sok mások szemszögéből talán, az övéből se, de nekem első utazásra már ez is fantasztikus volt! :) Mikor megérkeztünk csalódott voltam, hisz még menni akartam. Szaladni a széllel. Meg is beszéltük utazunk még, de sajnos nem volt már rá lehetőség a visszautam miatt. De ígérte még bepótoljuk! :) Szóval iszonyatosan várom már! :)
A visszaút kicsit lelombozott. Sose értem meg. A visszaút mindig rövidebb időben. Mármint úgy érzi az ember, pedig hajszálra pontosan ugyanakkora a távolság. Hihetetlen, hogy az izgatottság a várakozás élménye ennyire befolyásoló tényező. Nah de visszaút. Olvasós, ablakon kinézős, zenehallgatós, légkondis. Pest. Istenem imádom. Akárki akármit is mond, még mindig a kedvencem. Tele van emberekkel, zajjal, illatokkal és ez nekem tetszik. Tetszik, hogy mindig történik valami, és nem lehet rá felkészülni. Tehát Pest Déli pályaudvar. Metro. Hajjaj életem 3. metro utazása, köztük az első egyedüli. Azt hittem lefele is rosszul leszek a mozgólépcsőn, hisz annyira hosszú. Emlékszem mikor tesómmal indulásnál pont felfele tartottunk egy ilyenen. Muszáj volt magam elé nézni, mert ha fel néztem vagy az emberekre megszédültem és azt hittem elájulok. Fogalmam sincs miért, de lefele nem jött elő ez az érzés. Természetesen, amekkora mákom van pont bezáródott az ajtó, amikor befordultam a peronra. Nem kellett sokat várni jött a következő, de legalább addig kiszámoltam, hány megállót kell menni. Közbe találkozásra ráncigáltam a szerény személyt. :) Metro. Unalmas és hűvös. Az emberek baromira unják, hogy létezik, meg hogy más is. Nah mindegy. Kiszállás, séta, statka. Néztem buszindulást. Természetesen kedves társaságom az indulást megelőző 10 percbe huppant be. Gyors kattogás a fejembe, szép rám nézés, nah jó kövi busz. Sose tudtam, hogy ha egy nő késik akkor a következőben a pasi kétszer annyit fog...micsoda? Én késtem negyed órát ő meg háromnegyedet. Ejj micsoda férfiak vannak! :P Nah de sikerült annyira elsétálni, hogy majdnem lekéstem a következő buszt. Fantasztikus lett volna, mert akkor még két órát társaloghatott volna az én szerény személyemmel. :) De szerintem bőven elég volt akkor belőlem annyi. :) Szóval buszon és haza. Sok gondolat, emlék, illat, kép mind mind a szívemben. És akkor jövőre ugyanott, velük! :) Már alig várom.

"A vég csupán az új kezdet eljövetelének szülőatyja..."

...mondta sokszor barátom helyesen. Vagyis a volt barátom. Valóban igaza volt abban, ha valaminek vége akkor kezdődik valami új, amit néha nem is mindig veszünk észre, de ott van. Akár az orrunk előtt is. Más idézetek is megmondják, "ha egy ajtó bezárul kinyílik egy másik". Csak nehéz észrevennünk, mert beletemetkezünk a múltba és mindenáron azt akarjuk visszakapni, még ha tudjuk is nem a legjobb számunkra.

Tehát "A vég csupán az új kezdet eljövetelének szülőatyja..." Szóval valami elkezdődött neki is és nekem is. És már alig várom...:)

Elkezdődött...

Igen. Számomra is elkezdődött a nyári szünet. És hogy ezt honnan tudom?
1. Nagyon meleg van.
2. Itthon vagyok.
3. Későn fekszem. (bár ez máskor is így volt;))
4. (és egyben a legárulkodóbb!) Hogy nyöszörgés nélkül kikelek az ágyból az általam vélt hajnali órákban.

Ma történetesen háromnegyed 7kor sikerült felkelnem. Hát év közben ilyet azért nem nagyon sikerült produkálnom, csak az első héten. De hát nálam ez már megszokott:) Akik koliban laktak velem, azok jól tudják, hogy miről beszélek:)

Goodbye

Búcsúzni nem mindig könnyű. Sőt soha. Az ember mégis sokszor megteszi. Kénytelen! Néha csak percekre vagy hónapokra, és valamikor végleg. Ez utóbbi a legnehezebb. Nem akaródzik. Ez az a bizonyos dolog, ami visszafordíthatatlan az ember életében. Amit nem akar senki, mégis mindenkivel megtörténik.

És hogy ne fájjon annyira és a lelkünk is megnyugodjon továbbra is bennünk él. Nehogy elfelejtsük a mozdulatait, a tekintetét, a hangját. Igen a hangját, ahogy megremegett nevetés közben. A mosolya, mely ránk is mosolyt varázsolt. Az ember ilyenkor sorolhatná ezeket az apróságokat, amit amúgy nem vesz észre. Néha álmunkból is felriadunk, hogy nem-e ő lépett be az ajtón?! Alvás közben mozog a kezünk. Tapogatózunk. Mintha keresnénk valamit vagy valakit, ami/aki hiányzik.
Az elengedés a legnehezebb az ember életében. A fájdalom játszik velünk. Nevet! Elszorul a szívünk. A lelkünk megremeg. A feketébe futunk. A magány lesz a társunk, az emlék az élelmünk, a könny a vizünk. És ezen csak az idő segíthet. Hiába a tárt karokkal várt barátok, a család. Nem teszik könnyebbé. Mert az űrt betölteni semmi és senki nem képes. Az mindig ott lesz. Talán idővel kisebb, de akkor is lyuk marad, amit semmi/senki sem gyógyít meg…